A mezőgazdasági termelés jövőbeni támogatása nemcsak az agrárágazat közvetlen szereplőit, hanem a társadalom széles rétegeit is érdekli. Ebben az EU csatlakozás, más szempontból a gazdatüntetések éppúgy szerepet játszanak, mint az agrárium iránti általános érdeklődés. Azt a kérdést is sokan megfogalmazzák, hogy mióta és miért támogatja az állam kiemelten a mezőgazdasági termelést?
A válaszért évszázadokat kell visszalapozni a történelemben, a magyarázatot ugyanis a társadalomban végbement változások adják. A XVIII. századi Európában megnőtt a városi lakosság (egyre többen lettek ipari munkások, hivatalnokok), a hadsereg, azaz egyre kevesebben dolgoztak a mezőgazdaságban, és egyre többen váltak fogyasztókká. Az agrártermeléssel kapcsolatban nem lévők ellátására növelni kellett az áru-előállítást. A kormányzatok pénzügyi és jogi eszközöket dolgoztak ki és használtak fel erre a célra. Jellemzően nem az egész mezőgazdaságot, hanem annak csak részterületeit támogatták. Ösztönözték az akkor legfejlettebbnek ismert angol és holland módszerek, ismeretek átvételét, elterjesztését is. Ezzel vette kezdetét a mezőgazdasági reformpolitika, amely tulajdonképpen az adott ország első agrárpolitikájának tekinthető.
Hazánk területén – a török kiűzése után – a Temesköz (Bánság) gazdálkodásának helyreállítására, megerősítésére III. Károly császár fogadott el egy tervezetet 1719-ben. Még ugyanebben az évben az eperfa-telepítés és a selyemhernyó-tenyésztés elterjedését segítette többféle intézkedés. Mária Terézia uralkodása alatt a marhavész miatti kártalanítás, az első erdészeti hivatal és mezőgazdasági egyesületek létrehozása említhető ebből a szempontból. A későbbi uralkodók már az állattenyésztést, a „kertségeket” és Erdélyben a gabonatermesztést is támogatták. Megjelent az új művelési módszereket ismertető felvilágosító munka is. Említésre méltó az állami támogatással kincstári birtokként alapított Mezőhegyes és Bábolna (1785-ben, ill. 1789-ben).
|
